A Rák Elleni Csatában A „célzott Terápiák” Az Embertől Az állatgyógyászatig Fejlődnek

2024 Szerző: Daisy Haig | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 03:09

A limfóma a kutyákban és macskákban leggyakrabban diagnosztizált rák. Ez az embereknél is rendkívül gyakori rák. Ez egyedülálló lehetőséget jelent, ahol az emberek potenciálisan profitálhatnak a háziállatok számára kifejlesztett kezelési lehetőségekből, és fordítva.

Az embereknél a limfómát általában Hodgkin-szerű (HL) vagy nem-Hodgkin-szerű (NHL) kategóriába sorolják, az NHL a leggyakoribb forma. A diffúz nagy B-sejtes limfóma (DLBCL) az NHL leggyakoribb formája az emberekben. Noha a kutyákban a limfóma számos különböző formája létezik, a kutyás betegeknél diagnosztizált leggyakoribb forma hasonló az embereknél tapasztalt DLBCL-hez.

Hagyományosan mind az emberekben, mind az állatokban az NHL-t kemoterápiával kezelik citotoxikus gyógyszerek alkalmazásával, az úgynevezett „CHOP” protokoll szerint. Az ebben a protokollban szereplő kemoterápiás gyógyszerek, bár hatékonyak, nem specifikusak a rákos sejtekre, és ez a kezelés során észlelt káros mellékhatások fő oka.

A „célzott terápiák” rákellenes fegyverként való felhasználásának gondolata nem új keletű, de ez az ötlet csak az 1990-es évek végén valósult meg. A célzott terápiákat úgy tervezték, hogy pontosan azt tegyék meg, amit nevük is magában foglal: kifejezetten a rákos sejteket célozzák meg, miközben kímélik az egészséges sejteket, ezáltal csökkentve a mellékhatásokat, és remélhetőleg a hatékonyságot is.

A rituximab egy példa az emberek célzott terápiájára; ez egy „gyártott” antitest, amely a B-limfociták külső felületén elhelyezkedő CD20 nevű fehérje ellen irányul. A beadás után a rituximab antitest egyik vége a CD20 fehérjéhez kötődik, míg a másik vége „kilóg”, és jelzi a beteg immunrendszerének, hogy támadja meg a limfocitát és tönkretegye azt. A rituximab kötődik mind a rákos, mind a normális B-limfocitákhoz, de más egészséges szövetek sejtjeihez nem. a B-limfociták rákos megbetegedéseinek (és egyéb rendellenességeinek) kezelésének sajátos formájává, korlátozott toxicitással más szövetekre.

A DLBCL-ben szenvedő embereknél a rituximab és a hagyományos CHOP kemoterápiás kezelések kombinációja sok esetben lényegében elérhető kúrákat eredményezett, és ez a kombináció ma már világszerte elfogadott a limfómában szenvedő emberek standardjaként. A B-sejtes limfóma kevésbé agresszív variánsainak (a DLBCL kivételével) kezdeti kezelése során kemoterápiával kombinálva a rituximabot több klinikai vizsgálat is dokumentálta az elmúlt évtizedben.

A rituximab sajnos a kutya limfóma hatástalan kezelése. A módosított antitest csak a CD20 humán változatára specifikus; nem ismeri fel ugyanezen fehérje kutyás változatát. Az embereknél tapasztalt izgalmas eredmények azonban intenzív kutatást indítottak a kutyák számára hatékony monoklonális antitestek kifejlesztése felé.

Hosszú évekig tartó tanulmányok után számos gyógyszergyártó cég B-sejtes és T-sejtes monoklonális antitesteket állított elő kutyák számára, és az állatorvosi onkológiai világ azon a csúcson áll, hogy ilyen terápiás szerek széles körben elérhetőek legyenek kereskedelmi forgalomban. Az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy az antitestek biztonságosak és ésszerűen hatékonyak a kutya limfóma kezelésében. Tanulmányok folynak a kezelés optimális időzítésének, a hosszú távú előnyök és az esetleges káros hatások jobb jellemzése érdekében.

Az ezen terápiák alkalmazását részletesebben vizsgáló vizsgálati tanulmányok az Egyesült Államok egyes állatorvosi kórházaiban állnak rendelkezésre. Például a kórház, ahol dolgozom, egyike azon kevés helyszíneknek, amelyek a T-sejtes monoklonális antitestet kínálják kezelési lehetőségként a betegek számára.

Ha további információkat szeretne megtudni a limfómás kutyája monoklonális antitest terápiájáról, kérjük, forduljon állatorvosához, vagy vegye fel a kapcsolatot a helyi állatorvosi onkológussal.

Dr. Joanne Intile