Felső és Alsó állkapocs Törése Macskáknál

Maxillary és mandibularis törések macskáknál

Az állcsont, más néven állcsont alkotja az alsó állkapcsot és az alsó fogakat a helyén tartja, míg a maxilla a felső állkapcsot és a felső fogakat tartja a helyén.

A felső állkapocs (maxilla) és az alsó állkapocs (állcsont) törése macskáknál tapasztalható, főleg traumák és sérülések miatt.

Tünetek és típusok

A tünetek nagymértékben változnak a sérülés típusától, helyétől, mértékétől és okától függően. Néhány a leggyakoribbak közül:

• Arc deformitás
• Orális vagy orrvérzés
• Képtelenség kinyitni vagy bezárni az állkapcsot
• Törött fogak
• Arc torzítás

Okoz

Bár a felső és az alsó állkapocs töréseiért általában különféle sérülések és traumák felelősek, bizonyos kockázati tényezők hajlamosíthatják a macskát a törésekre, beleértve a szájüregi fertőzéseket (pl. Parodontális betegség, osteomyelitis), bizonyos anyagcsere-betegségeket (pl. Hypoparathyreoidismus), valamint veleszületett vagy örökletes tényezők, amelyek az állkapocs gyengülését vagy deformálódását eredményezik.

Diagnózis

Alaposan meg kell adnia a macska egészségi állapotát. A macska állatorvosa tudni szeretné a sérülést vagy a traumát. A macska előzményeinek rögzítése után állatorvos teljes fizikai vizsgálatot végez. Szorosan megvizsgálja a szájüreget, az állcsontokat, a fogakat és más kapcsolódó struktúrákat. A szájüreg röntgenfelvételét is elvégzi, hogy megnézze a törés helyét és mértékét.

Kezelés

A műtétet leggyakrabban a törés kijavítására használják. Számos módszer létezik azonban a műtéti javítás elvégzésére. A macska állatorvosa szakvéleményét adja meg a törés típusa, a rendelkezésre álló felszerelések, kellékek és az egyes lehetőségek elvégzésének előnyei és hátrányai alapján. A műtéti beavatkozás végső célja a törés csökkentése, a csontok és a fogak természetes elzáródásának megállapítása és a törés stabilizálása a gyógyulási folyamat fokozása érdekében. A fájdalomcsillapítókat és az antibiotikumokat a fájdalom és a fertőzések kezelésére is előírják.

Élet és menedzsment

Az általános prognózis a típustól, mértékétől, a trauma helyétől, az otthoni ellátás minőségétől és a kezelési mód kiválasztásától függ. A gyógyulás általában 4-12 hétig tart, ezért a kezelési időszak alatt a tulajdonos megfelelő betartására van szükség a gyógyulás elősegítéséhez.

A viaszt gyakran írják fel a műtét során használt irritáló vezetékek fölé. A szájöblítőket pedig a szájhigiéniára és a baktériumok számának csökkentésére használják a szájüregben. A műtét után macskája nagyon fájónak érzi magát, és néhány napra fájdalomcsillapítóra lesz szüksége. A jó fájdalomkezelés segít a gyógyulási folyamatban; ez magában foglalja a fájdalomcsillapítók beadását az előírt dózisban és időben.

Hetek után elvégzik a műtét utáni kiértékelést, beleértve a röntgensugarakat is, hogy a törés stabilizálódott-e és jól gyógyul-e. A támasz eltávolítása után mindig fennáll a törés esélye, ezért különös gonddal kell eljárni az ilyen megismétlődés megelőzésére. Biztosítson jó pihenést a ketrecben, és minimalizálja a trauma kockázatát. Ne engedje, hogy más háziállatok kapcsolatba lépjenek macskájával, és tartsa zajmentes környezetben.

Emellett a szájüreg érintettsége miatt az étel bevitele és rágása nagyon fájdalmas és nehéz. A gyógyulási folyamat során meg kell tartania az ajánlott táplálkozási és folyékony étrendet, különös figyelmet fordítva a macska súlyára. Puha ételeket ajánlunk a könnyű rágáshoz és lenyeléshez.