Reaktív és Daganatos Hiszticita Betegségek Háziállatoknál Daganatok Macskákban és Kutyákban

2024 Szerző: Daisy Haig | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 03:09

A hiszticita betegségek a rendellenességek bonyolult csoportjai, amelyekkel az állatgyógyászatban szembesülünk. A terminológia elsöprő lehet, és az információkat kereső tulajdonosok könnyen csalódottak lehetnek, amikor megpróbálják megérteni háziállataik diagnózisát.

Sokféle betegség magában foglalja a „histiocytic” szót vagy a kifejezés valamilyen változatát, ami kölcsönösen hozzájárul a diagnózis körüli bonyolultsághoz. Bár nehéz, fontosnak tartottam megkísérelni ezt a bonyolult témát leegyszerűsíteni.

A hisztiszocita betegségek a hisztocitákból származnak, amelyek a csontvelőben termelődő immunsejtek. Ezek a sejtek a véráramban monocitákként utaznak, majd különböző szövetekbe jutnak, ahol hisztocitákká érlelődnek. A szövetekben a hisztociták három fő kategóriája a dendritikus sejtek, a makrofágok és a Langerhan-sejtek. A sejtek különféle altípusainak azonosítása nagyon sok információt nyújthat az adott hisztocitikus rendellenesség pontos etiológiájáról.

Amikor előállítanak egy olyan esetet, amikor egy háziállat diagnosztizálva van „hisztocitás rendellenességgel”, először megpróbálom megérteni, hogy a betegség a két tág kategória egyikébe tartozik-e, akár egy reaktív, akár egy neoplasztikus szövettani állapotot jelent. Ehhez gyakran szükséges az érintett szövet biopsziája, ezért arra kérem a tulajdonosokat, hogy fontolják meg ezt, különösen azokban az esetekben, amikor a betegség pontos jellege bizonytalan.

A reaktív szövettani dízis nem malignus állapot, vagyis önmagában nem tekinthető ráknak. Ezek azonban továbbra is a kevert reaktív immunsejtek túlzott szaporodását jelentik. Ebben a példában a rosszindulatú azt jelenti, ami ellenőrizetlenül terjed a testben.

A reaktív szövettani betegségek két fő altípusa a bőr hisztiocitózis (CH) és a szisztémás hisztocitózis (SH). Ezeket általában egy szabályozatlan immunrendszer betegségének tekintik, és az állatorvosi dermatológusok gyakran immunszuppresszív gyógyszerekkel és kiegészítőkkel kezelik őket. Bár nem igazi rákos megbetegedések, ezek az állapotok súlyosan befolyásolhatják a kedvtelésből tartott állatok életminőségét, és előrehaladott esetekben akár jelentős morbiditást is okozhatnak, vagy akár halálos kimenetelűek is lehetnek.

A neoplasztikus szövettani betegségek szintén az immunsejtek szabályozatlan növekedésének rendellenességei. Noha nem intuitív, egyes daganatos betegségeket jóindulatúnak, míg másokat rosszindulatúnak tekintenek. A kettő közötti megkülönböztető tulajdonságot a biopszián vagy a finom tűű aspirátus citológián látható jellemzők alapján határoznák meg. Az, hogy a tumor lokalizálva marad-e egy anatómiai területen (jóindulatú), vagy átterjedhet a test távoli helyeire (rosszindulatú), meghatározza a diagnózist.

A jóindulatú neoplasztikus histiocytás daganat lényeges példája a histiocytoma lenne. Ezek olyan daganatok, amelyek jellemzően a fiatal kutyák fején, nyakán, fülén vagy végtagjain található bőr felszínes rétegeiben helyezkednek el. A hiszticitómákat jóindulatúnak tekintik, mivel nagyon ritkán terjednek ki származási helyükről a test más helyeire.

A hiszticitómákat a tű aspirációs citológiájával könnyen diagnosztizálják. Ezen daganatok spontán regressziója gyakori; ezért az azonnali műtéti eltávolítás nem mindig javallt. A műtét ajánlható olyan esetekben, amikor a daganatok nem szűnnek meg, vagy ha irritálják a háziállatot (vagy egyes esetekben a tulajdonosot).

A rosszindulatú szövettani daganatok a „valóban rákos” kategóriába tartozó neoplasztikus tömegek. A test egyetlen helyén keletkező daganatos szövettani daganatokat lokalizált histiocytás szarkómáknak (LHS) nevezzük. A test számos különböző szervén belül jelentkezhetnek, de gyakrabban a bőrben, a lépben, a nyirokcsomókban, a tüdőben, a csontvelőben, az agyban és a végtagok ízületeit körülvevő szövetekben találhatók meg.

A lokalizált szövettani szarkóma a legjobb prognózissal rendelkezik, ha korán, széles műtéti kivágással kezelik. Mivel a daganat számos különböző szövetben jelentkezhet, a műtéti eltávolítás az érintett végtag amputációját, egy teljes kiváltott tüdőlebeny eltávolítását vagy egy bőrtömeg kivágását vonhatja maga után, attól függően, hogy a növekedés honnan származik.

Amikor egy lokalizált histiocytás szarkóma tumor a test távoli helyeire terjed, a származási szövetéhez legközelebb eső nyirokcsomón túl, a betegséget disszeminált histiocytás szarkómának (DHS) nevezik.

Néhány állatban több hisztocitás daganatot diagnosztizálnak egyszerre a test több területén (például a bőrben, a belső szervekben és a tüdőben egyidejűleg). Egyesek ezt az állapotot malignus hisztocitózisnak (MH) fogják nevezni. Személy szerint azonban ezt a terminológiát meglehetősen elavultnak tartom, és még mindig inkább a disszeminált szövettani szarkómát alkalmazom ilyen esetekben.

Hihetetlenül zavarossá válik az, amikor azt vesszük figyelembe, hogy mind a lokalizált hisztocitikus szarkóma, mind a disszeminált histiocytás szarkóma daganatok képesek-e széles körű áttétre (terjedésre) terjedni, ezért az idő múlásával a két szindróma gyakorlatilag összeolvad. Ez szinte lehetetlenné teszi a disszeminált histiocytás szarkóma valódi eseteinek megkülönböztetését a lokalizált histiocytás szarkóma hatalmas terjedésének eseteivel szemben.

Ahogy látom, gyakran a közmondásos „csirke vagy tojás” kérdés, amikor eldöntjük, hogy van-e háziállatának lokalizált histiocytás szarkóma, amely az egész testben elterjedhet, szemben a disszeminált histiocytás szarkómával, ahol több daganat keletkezett és azonos időben észlelhetők. Amint a jövő héten látni fogjuk, általában megközelítjük bármelyik állapotot ugyanúgy, tehát a végén nem mindegy.

A hiszticita szarkóma gyakrabban fordul elő berni hegyi kutyáknál, rottweilereknél, arany retrievernél és lapos bevonatú retrievernél. Mint a legtöbb rákos megbetegedésre jellemző, a macskákról kevés információ ismert, de macskás betegeinknél a betegség lokalizált és disszeminált formája egyaránt előfordul.

A histiocytás szarkóma diagnózisa pusztító lehet a tulajdonosok számára. Az első és legfontosabb lépés egy mély lélegzetvétel, szünet és az átgondolt információk megfontolása. Az állatorvosi onkológushoz fordulás lehet a legjobb cselekvési terv sok tulajdonos számára annak érdekében, hogy felkészültnek érezze magát kedvencei számára a legjobb döntés meghozatalához, valamint a betegség és az összes rendelkezésre álló lehetőség jobb megértéséhez.

A jövő heti cikkben megvitatom az állatorvosi betegek szövettani szarkóma stádiumát, kezelési lehetőségeit és prognózisát.

Dr. Joanne Intile