Tartalomjegyzék:

A Geriátriai Háziállatoknak Különleges Táplálékra Van Szükségük - Idősebb Korú Háziállatok Etetése
A Geriátriai Háziállatoknak Különleges Táplálékra Van Szükségük - Idősebb Korú Háziállatok Etetése

Videó: A Geriátriai Háziállatoknak Különleges Táplálékra Van Szükségük - Idősebb Korú Háziállatok Etetése

Videó: A Geriátriai Háziállatoknak Különleges Táplálékra Van Szükségük - Idősebb Korú Háziállatok Etetése
Videó: Táplálékok és tápanyagok 2024, Lehet
Anonim

Annyi márkájú állateledel közül, amelyet háziállattulajdonosok közül választhatnak, a kereskedelmi kutyaeledel-gyártók kidolgozott marketing stratégiák segítségével üldözik az ügyfeleket. A tulajdonosok által a háziállatok táplálkozási szükségleteivel kapcsolatos széles körű felfogás vagy téves elképzelések kiaknázásával ezek a vállalatok számtalan életszakaszot, életmódot és tenyészspecifikus terméket hoztak létre a piaci részesedés megszerzése érdekében.

A „speciálisan összeállított” ételek eme elterjedése csak tovább szilárdítja az ilyen termékek iránti igény iránti szélesebb körű hitet. Ezen táplálkozási stratégiák némelyike tudományos adatokkal alátámasztja az értéküket. A legtöbb nem. Példaként említhető az a felfogás, hogy a geriátriai háziállatoknak speciális táplálékra van szükségük. Az idősebb háziállatoknak ugyanazok az igényeik vannak, mint a fiatalabb állatoknak, hacsak nem alakulnak ki specifikus betegségek.

Fehérje az idősebb állateledelekben

Az időskori étrendben lévő fehérjék kereskedelmi élelmiszer-stratégiái hagyományosan kevesebb fehérjét vagy több fehérjét szolgáltatnak. A kevesebb fehérje esetét abban a meggyőződésben alapozták, hogy a veseműködés az életkor előrehaladtával csökken, és a vesebetegségben szenvedő háziállatokat fehérjében korlátozni kell. Valójában a vizsgálatok azt mutatják, hogy a geriátriai kutyák veséjében az öregedéssel járó strukturális változások nem vezetnek csökkent vesefunkcióhoz.

A vesebetegséget és a diszfunkciót leggyakrabban idős háziállatoknál diagnosztizálják, de mint ezek a tanulmányok jelzik, ez nem az életkor, hanem a vesebetegség bármilyen okból történő kialakulásának eredménye (többnyire idiopátiás, vagyis fogalmunk sincs). Az idős háziállatok többségének nincs vesebetegsége.

Régi kutatások szerint ha egy háziállatnak veseproblémái vannak, akkor az élelmiszer normál fehérje szintje felgyorsítja a veseműködési rendellenességeket. Most már tudjuk, hogy ez nem igaz. Az étrendben a megemelkedett fehérjeszint nem gyorsítja a veseelégtelenséget. Az alacsony fehérjetartalmú étrendet olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél a vesebetegség előrehaladott stádiumában van, hogy enyhítsék a veseműködés miatti megnövekedett vér-ammónia szint tüneteit (a geriátriai háziállatoknak több fehérjére van szükségük). Ezek az alacsony fehérjetartalmú étrendek, amelyeket kifejezetten vesebetegségekre terveztek, nem alkalmasak vesebetegség nélküli idős háziállatok számára. Az ilyen étrendek felgyorsíthatják az öregedést kísérő természetes izomszövet-veszteséget.

A legtöbb újabb, kereskedelmi geriátriai tápszer valamivel magasabb fehérjetartalommal rendelkezik, mint a szokásos étrend. Ez a stratégia azon a felismerésen alapul, hogy az öregedés az izomszövet progresszív veszteségét vagy szarkopéniát eredményez. Egyes tanulmányok szerint a magas fehérjetartalmú étrend izomtermelést eredményezhet idős kutyákban és macskákban. Más tanulmányok szerint az étrendben a megnövekedett fehérje csak lassítja az izomvesztést. És még más, kutyákon végzett hosszú távú vizsgálatok dokumentálták, hogy nincs különbség a szarkopénia mennyiségében 16,5% vagy 45% fehérjét tartalmazó étrenddel.

Úgy tűnik, hogy a 16 és 24 százalék közötti fehérjét tartalmazó étrend megfelelő idős kutyák számára. Nem meglepő, hogy a legtöbb nem idősebb kutyaeledel legalább 24 százalék fehérjét tartalmaz. A speciális geriátriai étrendek felmérése azt sugallja, hogy ezek a tápszerek csak körülbelül 4-8 százalékkal több fehérjét tartalmaznak, mint a már megfelelő szokásos kutyaeledelek.

A történet hasonló a macskaeledelhez, bár az arányok sokkal magasabbak, tekintettel a macskák magasabb fehérjeszükségletére. Nem vagyok az extra fehérje ellen. A lényeg a következő: Az, hogy egy háziállat geriátriai, még nem jelenti azt, hogy több fehérjére lenne szüksége, mint amennyi a szokásos étrendben már biztosított.

Ha egy állatnak megfelelő izomtömege van, akkor extra fehérjét nem lehet tárolni, és háromféleképpen fogják felhasználni: Először is energiaként lehet felhasználni. Másodszor energiává cukorrá vagy glükózzá alakítható. Vagy harmadszor, hogy a glükóz átalakítható és tárolható glikogénként vagy - valószínűbb módon - zsírként.

Kerülje az olyan geriátriai ételeket, amelyek kevesebb fehérjét tartalmaznak, mint a jelenlegi kutya- vagy macskaeledel. De ne fizessen többet egy extra fehérjével rendelkező „idős táplálékért”, ha a kutya szokásos étrendje már 24 vagy több fehérjét tartalmaz (szárazanyagként), és a macska rendes eledele 35 vagy több fehérjét (szárazanyagként) tartalmaz.

A fehérjetartalom szárazanyag-alapú kiszámításához szüksége lesz az élelmiszer címkéjére. A címkén garantált elemzés során vegye fel a fehérjetartalom százalékát, és ossza el a nedvességtartalom százalékával.

Amint az alábbi példában láthatja, először át kell alakítania a nedvesség százalékát tizedessé. Tegye ezt úgy, hogy egy tizedes pontot tesz a százalék elé (pl. 10% -ból 0,10; 81% -ból 0,81 lesz), majd vonja le az 1.-ből. Ezután megkapja a kapott számot a fehérje százalékának felosztásához. A végső válasz a fehérjetartalom szárazanyagra vonatkoztatva.

Száraz étel: A címke szerint 24% fehérje és 10% nedvességtartalom: 24% / (1 -1) = 24% /. 9 = 26,7%

Nedves étel: A címke szerint 9% fehérje és 81% nedvességtartalom: 9% / (1-.81) = 9% /. 19 = 47.4%

Amint ezt a példát láthatja, a fehérjeszint már megfelelő.

A jövő heti blog más geriátriai változásokat fog megvizsgálni, amelyeket a kereskedelmi geriátriai ételkészítmények céloznak.

image
image

dr. ken tudor

Ajánlott: