Kiso Lófajta Hipoallergén, Egészségügyi és életciklusú

2024 Szerző: Daisy Haig | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 03:09

A Kiso fajta Japánból származott. A ló fő felhasználási területe a lovaglás és a könnyű merülés. Ennek ellenére a Kiso-t mezőgazdasági vagy mezőgazdasági munkákra használták; katonai célokra is használták. A Kiso ma ritka fajta, bár egykor népszerű ló volt, különösen azokban az időkben, amikor a háború gyakori volt.

Fizikai jellemzők

A Kiso fajtájú lovaknak nagy és nehéz fejük, valamint széles homlokuk van. A nyak rövid és vastag. A csomagtartó hosszú, rövid, de erős lábakkal. A paták szívósak és jól formáltak. A sörény nehéz, a farok is. A kiso ló átlagosan valamivel több mint 13 kéz (52 hüvelyk, 132 centiméter) magasságban áll.

Személyiség és temperamentum

A ló képes alkalmazkodni a különböző éghajlatokhoz. A lóról azt mondják, hogy enyhe személyiségű, és könnyed temperamentumú.

Történelem és háttér

A Kiso több mint ezer éve létezik. Az első időkben közlekedési eszközként és értékes segítőként használták a gazdaságokban.

Jelentések szerint a Kiso lakta azt a régiót, amelyet egykor Kiriharanomakinak hívtak. Természetesen a kiso lovak állományai a 6. század folyamán bejárták a Kiso folyót; a KisoRiver valójában ennek a lófajtának a neve.

A Kiso, mivel több mint ezer éve létezik, tulajdonképpen őshonos japán lónak tekinthető. Mindazonáltal a kiso lovakról valójában úgy vélik, hogy a közép-ázsiai vagy a mongol lovak leszármazottai.

A Kiso-t történelmileg mezőgazdasági és katonai célokra használták. Valójában azt mondják, hogy a 12. század folyamán több mint 10 000 katona használta Kisót háborús hegyeiként. Az Edo-korszakban, az 1600-1867 közötti időszakban, a Kiso-t ismét háborús célokra használták, és erre a célra aktívan tenyésztették. A kiso ló állománya ekkor több mint 10 000-re nőtt.

A 19. század közepén (ez volt a Meiji-korszak ideje) és 1903-ig Japán azonban gyakran háborúzott idegen országokkal. A kiso ló meglehetősen kicsi volt, és így alacsonyabbnak bizonyult a sokkal nagyobb és erősebb külföldi lovaknál. Japán ezután kísérleteket tett a Kiso fejlesztésére; nagyobb és erősebb fajtákkal keresztezték.

A második világháború idején azonban megszűntek a Kiso méretének javítására irányuló erőfeszítések. Gépeket és nem lovakat használtak a csapatok és felszerelések szállítására. Ennek ellenére a keresztezéssel végzett erőfeszítéseknek máris sikerült kimeríteniük a fajtát. Ma már csak körülbelül 70 fajtatiszta kiso ló maradt.