Toxoplazmózis Macskákban

2024 Szerző: Daisy Haig | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 03:09

Toxoplasma gondii fertőzés macskákban

A toxoplazmózis a Toxoplasma gondii (T. gondii) parazita által okozott fertőzés. Ez az egyik leggyakoribb parazita betegség, és ismert, hogy szinte minden melegvérű állatot és embert érint, de az elsődleges élő gazda a macskák.

Ez a parazita befejezi életciklusát a macskáknál, és csak ők vannak az emlősök, amelyekben ez a parazita az ürüléken keresztül a környezetbe kerül az életciklus részeként. A nyers hússal és a mosatlan termékekkel való érintkezés azonban szintén nagyon jelentős és jól ismert emberi fertőzés forrása.

A toxoplazmózis akut és krónikus formája egyaránt létezik, ahol a krónikus forma általában alacsony fokú betegség, klinikai tünetek nélkül, az akut forma pedig tünetibb.

Tünetek és típusok

A macskákat gyakrabban látják klinikai tünetekkel, mint a kutyák. Ilyen tünetek lehetnek:

• Letargia
• Depresszió
• Láz
• Fogyás
• Légzési problémák, például légszomj
• Koordinálatlan járás
• Rohamok
• Remegés
• Izomgyengeség
• Részleges vagy teljes bénulás
• Hányás
• Hasmenés
• Hasi fájdalom
• Sárgaság
• Étvágytalanság
• Mandulagyulladás (mandulagyulladás)
• A retina gyulladása (retinitis)
• A szem középső részének gyulladása, beleértve az íriszt (uveitis)
• A szaruhártya gyulladása (keratitis)

A tünetek a méhben fertőzött cicáknál a legsúlyosabbak. Ezek a cicák elválasztás előtt halva születhetnek vagy meghalhatnak. A túlélők étvágyhiányt, lázat, nehézlégzést és sárgaságot mutathatnak.

Okoz

A macskák a T. gondii parazitával való érintkezés útján fertőződnek meg, amely fertőzött talajban való gyökeresedésből vagy macska ürülék lenyeléséből származhat.

Diagnózis

Részletesen meg kell adnia a macska egészségi állapotát, a tünetek megjelenését és jellegét, valamint az esetleges eseményeket, amelyek ezt az állapotot kiválthatták, például más macskákkal való érintkezést. Az állatorvos alapos fizikai vizsgálatot végez a macska testrendszerének és a macska általános egészségi állapotának értékelése érdekében. Rutin laboratóriumi vizsgálatokat - például teljes vérképet, biokémiai profilt és vizeletvizsgálatot - szintén alkalmaznak a fertőzés megerősítésére.

Például a toxoplazmózisban szenvedő macskáknál a teljes vérképben abnormálisan alacsony a fehérvérsejtek száma (leukopenia), alacsony neutrofil sejtek (neutropenia) és alacsony limfociták (lymphopenia).

Ezzel szemben a gyógyulás során a teljes vérkép megnövelheti a fehérvérsejtek számát, ami a fehérvérsejtekkel szembeni fertőzés megnövekedett aktivitására utal.

A biokémiai profil általában abnormálisan magas szintet mutat az ALT (alanin-aminotranszferáz) és az AST (aszpartát-aminotranszferáz) májenzimekben. Ezenkívül az albumin (a vérben normálisan jelenlévő fehérje) szintje szintén alacsony szintet mutat egyes toxoplazmózisban szenvedő macskáknál; hypoalbuminemia néven ismert egészségügyi állapot. A toxoplazmózisban szenvedő macskák körülbelül 25 százalékánál sárgaság figyelhető meg az ALT és az AST májenzimek zavara esetén. A vizeletvizsgálat kórosan magas fehérje- és bilirubinszintet mutathat ki a vizeletmintában. A székletminták fontos információkat is feltárhatnak, mivel a fertőzött macskák gyakran parazita petéket hullatnak a székletükbe. Ha van egy mintája a macska ürülékéből, amelyet az állatorvoshoz vihet, akkor ez segíthet abban, hogy a diagnózis és a kezelés gyorsabban haladjon.

A szerológiai tesztek a legmegbízhatóbb tesztek a végleges diagnózis felállításához. A toxoplazma antigének testmérésével az állatorvos meghatározhatja a fertőzés típusát, valamint azt, hogy aktív-e, szunnyadó, nemrégiben (akut) vagy hosszú távon (krónikus)-e. Az állatorvos megismételheti ezeket a vizsgálatokat az első vizsgálat után három héttel, utólagos vizsga részeként.

A szerológiai tesztek szintén segítenek az IgM és IgG antitestek szintjének meghatározásában. Az antitestek olyan fehérjék, amelyek normálisan jelen vannak a testben, vagy egy antigénre (jelen esetben toxoplazmára) reagálva termelődnek az antigén semlegesítése céljából. Az IgM-szint meghatározása segít az aktív toxoplazmózis diagnosztizálásában, mivel ezek az antitestek a fertőzés egy hétén belül megnövekszenek, és három hónapig megemelkedhetnek. Az IgG antitestek a fertőzés után két-négy héten belül megemelkednek, és a követésükre egy évig magasak maradhatnak. Az antigén- és antitestszint meghatározása segít az állatorvosnak a megerősítő diagnózis felállításában. A polimeráz láncreakció teszt megbízható teszt a Toxoplasma gondii mintákban való jelenlétének ellenőrzésére.

Szükség lehet diagnosztikai képalkotásra is, beleértve a mellkasi (mellkas) röntgent, amely a tüdőszövetben változásokat mutathat, fertőzést és a fertőzéssel összefüggő szövődmények jeleit mutathatja. Állatorvosa a T. gondii organizmus jelenlétének meghatározásához tüdővízmintát is vehet, különösen a tüdő érintett macskáknál. A fejlettebb diagnosztikai teszt magában foglalja a cerebrospinalis folyadék (CSF) gyűjtését. A CSF laboratóriumi vizsgálata kórosan magas fehérvérsejtek számát és fehérjekoncentrációt mutathat ki a központi idegrendszerbe jutó fertőzésben szenvedő betegeknél.

Kezelés

Súlyos betegség esetén előfordulhat, hogy macskáját kórházba kell helyezni sürgősségi ellátás céljából. A folyadékokat intravénásan adják rosszul hidratált macskáknak. Macska antibiotikumokat adnak a fertőzés szabályozására és a betegség további továbbjutásának megakadályozására.

Súlyos betegségben szenvedő macskáknál a megfelelő táplálkozás és hidratálás fontos az állat egészségének stabilan tartása és a halálos kimenetel megelőzése érdekében. Azonban a súlyos tünetek miatt kezelésre szoruló betegeknél az általános prognózis gyakran nagyon gyenge. Hasonlóképpen, a cicáknál és az immunhiányos betegeknél a prognózis a terápia ellenére sem kedvező.

Néhány toxoplazmózis kezelésére adott antibiotikum mellékhatásokat okozhat, például hányást, étvágytalanságot és hasmenést. Ha ilyen nemkívánatos tüneteket tapasztal, konzultáljon állatorvosával a terápia megfelelő változtatásával kapcsolatban, mivel ezek a mellékhatások gyorsan életveszélyessé válhatnak. Terápiában részesülő betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a kezelési reakciót. Az állatorvos értékeli a kezelési reakciót, figyelemmel kísérve a tünetek javulását, például láz, étvágyhiány és szemproblémák.

Megelőzés

Noha a macskák a T. gondii parazita legismertebb továbbítói, fontos megjegyezni, hogy a parazita gyakrabban nyers hús kezelésével, valamint mosatlan gyümölcsök és zöldségek elfogyasztásával jut el. A legjobb védelem a parazita ellen az Ön és macskája számára a megelőzés és a higiénia révén valósul meg. Ne adjon nyers húst macskájának, és ha meg kell engednie a macskának, hogy szabadban menjen, vegye figyelembe, hogy macskája könnyen megszerezheti a parazitát más macskáktól, a parazitával fertőzött szennyeződések ásásától és a hús elfogyasztásától fertőzött állatok.

Egyéb védőintézkedések magukban foglalják a kültéri homokozók lefedését, amikor azokat nem használják, hogy megakadályozzák a macskákat abban, hogy szemetesként használják őket, kesztyű viselését kertészkedés közben, kézmosást a szabadban játszás után (különösen gyermekekkel), eldobható kesztyű viselését az alom (és esetleg egy arc) cseréje közben. maszkot is, ha terhes vagy immunkárosodott), és az alomdobozt naponta tisztán kell tartani. Minél tovább marad a fertőzött ürülék az alomdobozban, annál valószínűbb, hogy a parazita petéi életképessé és fertőzővé válnak. Ha csak lehetséges, a terhes nőknek kerülniük kell az alomdobozok tisztítását, mivel a parazita köztudottan súlyos szövődményeket okoz a terhesség alatt. Ha ez elkerülhetetlen, győződjön meg arról, hogy minden óvintézkedést megtett a légutakon történő érintkezés elkerülése érdekében (arcmaszk, eldobható kesztyű).

Lehetséges, hogy macskáját tesztelik ennek a parazitának, de az irónia az, hogy a pozitív tesztet folytató macskák kevésbé valószínű, hogy veszélyeztetik a fertőzés terjedését, mint azok, amelyek negatív eredményt mutatnak, mivel a macskák, amelyeknek a tesztje pozitív, csak a a parazita, ami azt jelenti, hogy már korábban megfertőződtek, és mostanra szinte immunisak a fertőzésre; ezért sokkal alacsonyabb a fertőzés veszélye. Valójában a T. gondii-val fertőzött macskák általában immunisak hat évig az ismétlődő fertőzésekkel szemben.

Ezzel szemben, ha macskája negatívan teszteli a T. gondii antitesteket, akkor sokkal megelőzőbbnek kell lennie a macskája fertőzés elleni védelmében, mivel nincs immunitása a fertőzés elleni védelemre.