A Nagy Pireneusi Kutyafajta Hipoallergén, Egészségi és élettartamú

2024 Szerző: Daisy Haig | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 03:09

A Nagy Pireneusok ötvözik az eleganciát és a szépséget a mérettel és a fenséggel. Intelligens és kedves, egészséges, jól összehangolt fajta, amelyet eredetileg a Pireneusok hegylejtőin lévő állományőrzés megerőltető munkájára használtak.

Fizikai jellemzők

Mivel a kutyát a meredek, hegyvidéki régiókban élő állományok védelme érdekében tenyésztették, a Nagy Pireneusokban erő és mozgékonyság nagyszerű kombinációja van. A fenséges, impozáns és elegáns Nagy-Pireneusok közepesen felépített nagy kutya, kissé hosszú.

A vastag szőrzet elhiteti velünk, hogy a kutya nehézcsontú. Ez a gyapjas és sűrű aljszőrzetből, valamint fehér, lapos, durva és hosszú külsőből álló kettős réteg időjárásálló. Sima mozgásokkal a fajta jó hajtóerővel és elérhetőséggel rendelkezik. A kutya szemlélődő és elegáns kifejezést mutat.

Személyiség és temperamentum

Ez az impozáns és hatékony őrző fajta rendkívüli odaadást mutat családja iránt, és bizalmatlan az idegenek iránt, akár kutyák, akár emberek. Jó modorú, komor és nyugodt marad, ha semmilyen módon nem ösztönzik. A Nagy Pireneusok kutyája is nagyon gyengéd a gyerekekkel és családjával szemben.

Makacs és független természete miatt a kutya hajlamos ugatni, és megpróbálhat dominálni egy kevésbé tapasztalt tulajdonos felett. Nem jó elengedni a kutyát a pórázról, mert elkalandozhat.

Gondoskodás

A Nagy Pireneusok túlélhetik a szabadban hideg és mérsékelt időben, de családjával is élvezi a beltéri életet. Nem alkalmas forró időjárásra, és rendszeres napi testmozgást igényel, hogy fitt maradjon, de igényei mérsékeltek. A séta elég jó.

A kutya kedveli a túrázást, főleg hóban és hideg időben. Időnként nyáladzhat és rendetlen iszogató is. A kabát alkalmanként heti fogmosást igényel, de a leválás idején naponta.

Egészség

A nagy pireneusi kutya, amelynek átlagos élettartama 10–12 év, kisebb egészségügyi problémáktól szenvedhet, mint például az entrópia, az oszteoszarkóma, az Osteochondrosis Dissecans (OCD), a bőrproblémák, a szürkehályog, a chondrodysplasia és a panosteitis; ez olyan súlyos problémákra is hajlamos, mint a kutya csípő diszplázia (CHD) és a patella luxus. Néha a fajta hajlamos lehet a gerinc izom atrófiájára, a gyomor torziójára és a külső otitisre. E problémák némelyikének azonosítása érdekében az állatorvos rendszeres csípő-, térd- és szemvizsgálatokat javasolhat a kutyának.

Történelem és háttér

Kr. E. 10-ig nyúlik vissza, a Nagy-Pireneusok fajtája Kis-Ázsia óriási fehér kutyáiból vagy nyájvédõ kutyáiból származik. Kr. E. 3000 körül, amikor a nomád pásztorok elvitték juhaikat a Pireneusok hegyeibe, elhozták a nyájfigyelő kutyákat is, amelyek a Nagy Pireneusok ősei voltak. Az ilyen kutyák évszázadok óta bizonyították tehetségüket állatállomány-gondozóként.

Ez a fajta bátor erődőrsé vált a középkori Franciaországban, és fokozatosan sok nagy kastély büszke volt ennek az impozáns kutyának a birtoklására. A francia nemesség a 17. század végén vonzónak találta a kutyát, és egy rövid időre a Nagy Pireneusok igénye nőtt a XIV. Lajos Királyi Udvarban. A király 1675-ben "francia királyi kutyaként" rendelte el a fajtát. Ugyanebben az időszakban a kutya helyet kapott Newfoundlandban, ami valószínűleg az újfundlandi kutyafajta növekedéséhez vezetett.

A fajta vándorlása folytatódott Angliába és más európai nemzetekbe. Ezek a kutyák azonban alig hasonlítottak a királyi és csodálatra méltó Pireneusokra. Bár az angolok végül elvesztették érdeklődésüket a Pireneusok iránt, a natív hegyvidéki régiókban elegendő számú fajta volt, amelyet később a kutyabarátok felhasználtak az eredeti állomány megtartására. Ezeket az őshonos kutyákat sikeresen tenyésztették a modern Pireneusok előállítására.

A Nagy Pireneusokat az 1930-as években importálták az Egyesült Államokba, később az American Kennel Club 1933-ban elismerte. Az amerikaiak csodálják a fajtát odaadásukért, hűségükért, intelligenciájukért és gondnokságukért. A kutya az Egyesült Államokban ma is megbízható állatállomány-gondozóként híres, kedvtelésből tartott állatokként közepesen népszerű.