Az óceáni Kakofónia Kín A Tengeri Emlősök Számára

2025 Szerző: Daisy Haig | [email protected]. Utoljára módosítva: 2025-01-24 12:37

BERGEN, Norvégia - A teherszállító hajócsavarok folyamatos kavarodása, az olaj- és gázkutatás ütős ütése és a katonai tesztek víz alatti dübörgése miatt az óceán zajszintje elviselhetetlenné vált egyes tengeri emlősök számára.

A tenger alatti távoli és csendes világ képével ellentétben a víz alatti hangintenzitás az elmúlt 50 évben átlagosan 20 decibellel emelkedett, ami pusztító következményekkel jár az élővilágra nézve.

"A hang az, amellyel a cetfélék (a nagy vízi emlősök, például a bálnák és a delfinek) kommunikálnak. Így érzékelik a környezetüket. Számukra a hallás éppoly fontos, mint a látás számunkra" - magyarázta Mark Simmonds, a Bálna- és delfinvédelmi társaság (WDCS).

"Ha túl sok a zaj, valószínűleg nem tudnak olyan jól kommunikálni" - mondta a múlt hónap végén az AFP-nek a vándorló fajokról szóló nemzetközi konferencia szélén Bergenben, Norvégia délnyugati partjain.

Ennek az akusztikus "ködnek" káros hatása az, hogy rontja a cetfélék azon képességét, amelyek jó körülmények között több tucat kilométer (mérföld) távolságban képesek kommunikálni, tájékozódni, táplálékot találni és szaporodni.

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a kis kishajóforgalom, amely lassú sebességgel halad a sekély vizeken, elegendő lehet ahhoz, hogy például a palackorrú delfin hangerejét 26% -kal, a kísérleti bálnák esetében pedig 58% -kal csökkentse.

Nicolas Entrup, aki az Ocean Care és a Természeti Erőforrások Védelmi Tanácsának civil szervezeteivel dolgozik, elmondta, hogy az óceán a tengeri emlősök számára válik azzá, ami az éjszakai kluboké az emberek számára: "Lehet, hogy megbirkózol vele egy ideig, de te nem élhet ott."

"Képzelj el egy olyan helyzetet, amikor nem tudsz kommunikálni a családoddal, ahol állandóan sikítoznod kell" - mondta.

Az óceánok hatalmasak, és az emelkedő zajszint által zavart állatok természetesen továbbléphetnek, de kihívást jelenthet egy teljesen új élőhely megtalálása és alkalmazkodása.

A probléma különösen súlyos az Északi-sarkvidéken, ahol a sarki jégsapka olvadásával az emberek egyre nagyobb hangteret hagynak maguk után, amikor új hajózási útvonalakat rendeznek, és kőolajat és gázt keresnek.

"A Narwals például szűken meghatározott élőhellyel rendelkezik" - magyarázza Simmonds. "Nagyon alkalmazkodnak ahhoz a hideg környezethez. Ha túl zajos lesz, hova fognak menni?"

Ugyanez a probléma vonatkozik a Kanada északi partjára vándorló, rendkívül hangérzékeny belugára vagy fehér bálnára.

Ezek az emlősök, amelyek képesek észlelni a 30 kilométerre lévő hajókat, küzdeni fognak migrációs útvonaluk fenntartása érdekében a Baffin-szigetet körülvevő keskeny szorosokon keresztül, mivel a környéken történő hajózás egy új nagyszabású bányaprojekt befogadásának kockázatát jelentheti.

"Egyszerűen nem tudjuk, hogy bizonyos fajok hogyan, vagy akár egyáltalán alkalmazkodnak" - mondta Simmonds.

Bizonyos esetekben az ember által előidézett zűrzavar végzetes.

Például tengeralattjáró-ellenes szonárok használatával gyanúsítják a bálnák tömeges strandolását: 2002-ben például mintegy 15 csőrű bála pusztult el a Kanári-szigeteken egy NATO-gyakorlat után.

"Mivel katonai kérdésekről beszélünk, nem áll rendelkezésre átlátható információ, és nagyon keveset tudunk a probléma valódi terjedelméről" - mondta Entrup.

További fenyegetések közé tartozik az olaj és a gáz szeizmikus feltárása, amely levegőkanonok használatával remegést vált ki a tengerfenéken, amelynek célja az alatta elrejtett potenciális gazdagság felderítése.

Az egyik ilyen projekt, amelyet néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államok északkeleti partjainál hajtottak végre, szó szerint elnémította a fin bálnákat - egy veszélyeztetett faj - körülbelül Alaszka nagyságú területen, megakadályozva a kommunikáció képességét a művelet ideje alatt.

"Környezetbarát" projektekből is származhat veszély, például hatalmas tengeri szélerőművek építése, amelyek egyre nagyobb turbinákból állnak.

Az általános technika abból áll, hogy hidraulikus kalapáccsal behatolnak a tengerfenékbe, hogy egy monopodát telepítsenek, amely a modern szélmalmokat az óceán fenekére rögzíti.

Ez az úgynevezett cölöpverés 250 decibel zajszintet bocsáthat ki, ami halálos dózis a közeli tengeri emlősök számára, bár a szakértők szerint könnyű csökkenteni a veszélyt a fúróhelyet körülvevő légbuborék függöny létrehozásával.

De a cölöpverés mellett a karbantartáshoz, a kábelfektetéshez és a kikötői infrastruktúra bővítéséhez kapcsolódó hajóforgalom is csökkenti a tengeri emlősök élőhelyeit.

"A kép sivár, de most megvan a tudás és a módszertan a problémák egy részének orvoslására" - mondta Michel Andre, a barcelonai egyetem alkalmazott bioakusztikai laboratóriumának francia kutatója, aki a tengerfenék zajszintjének feltérképezését koordinálja.

"Például meglehetősen könnyű csökkenteni a hajók által keltett hangokat" - mondta az AFP-nek, hozzátéve: "Csak nézze meg a katonaságot, ők már tudják, hogyan kell ezt csinálni."

Európa úttörő szerepet játszik ezen a téren, Andre szerint, rámutatva az Európai Bizottság által a hajókra koncentrált, a zaj és a rezgések csökkentését szolgáló innovatív megoldásokra, vagy a SILENV-re.

A 14 partnerországot számláló projekt célja egy "akusztikus zöld címke" létrehozása a hajók számára.

Az Európai Unió emellett dolgozik a vizei zajszintjének csökkentését célzó irányelv kidolgozásán, és reméli, hogy másokat is ösztönözni fog követni.