A Kedvtelésből Tartott édesség Segíthette A Macskákat Háziállattá Válni

2025 Szerző: Daisy Haig | [email protected]. Utoljára módosítva: 2025-01-24 12:37

Washington - Az enyhe modor és a zsíros csemegék, például a halak vagy a húsdarabok iránti kedvelés segíthette a macskákat a szelíd, mégis önálló gondolkodású háziállatokká fejlődni, akik ma vannak - mondták a kutatók hétfőn.

Ezt követően az embereknek a bizonyos megjelenésű macskák, például a fehér mancsok előnyben részesítése játszott kulcsfontosságú szerepet a ma ismert 38 faj elnyomásában - áll a National Proceedings of the National Academy of Sciences tanulmányában.

"Fejlett genomszekvenálási technológia segítségével rávilágítottunk a macskák egyedülálló biológiai és túlélési képességeinek genetikai aláírására" - mondta Wes Warren, a Washington Egyetem Orvostudományi Karának genetikai docense.

A házimacska "csak nemrég vált el a vad macskáktól, és néhányuk még vad rokonaival is tenyészik. Ezért meglepődve tapasztaltuk, hogy DNS bizonyítékot talált háziasításukra" - tette hozzá.

Ha összehasonlítottuk a házimacska génjeit más macskafajtákkal, valamint a vadmacska és más emlősökkel, bizonyos különbségek feltűntek.

Például a tigrisek és a házimacskák mind furcsa fizikai képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy sok zsírsavat fogyasszanak az ebből eredő szívbetegség és koleszterin nélkül, amelyet egy ilyen étrend az emberekre gyakorolna.

Valójában a macskáknak húsra van szükségük a boldoguláshoz, míg a többi ragadozó a növények, gabonák és hüvelyesek étrendjével képes túlélni és meg is marad.

"A csapat olyan hús-metabolizáló géneket talált a húsevőkben, mint a macskák és a tigrisek, amelyek gyorsabban változtak, mint amit véletlenül meg lehet magyarázni" - áll az egyetem közleményében.

"A kutatók nem találtak ilyen változásokat a tehén és az ember ugyanazon génjeiben, akik változatosabb étrendet fogyasztanak, és nincs szükségük ilyen javításokra."

Érzékek és genetikai szelekciós kulcsok a házi macskák evolúciójához

A macskák kevésbé támaszkodnak a szagra, mint a kutyák a vadászat során, de jobb az éjszakai látásuk és hallásuk - állapította meg a tanulmány. A macskáknak is több olyan génjük van, amelyek a feromonok érzékelésének képességéhez kapcsolódnak, mint a kutyák, ez az a tulajdonság, amely segíti őket abban, hogy jelentős távolságban is megtalálják a társukat.

A kedvtelésből tartott macskák a genetikai szelekció egyértelmű jeleit mutatták az emlékezethez, a félelem kondicionálásához és az inger-jutalom tanuláshoz kapcsolódó tulajdonságokban, ami arra utal, hogy valószínűleg a tanulékonyabb macskákat részesítették előnyben háziállatként. A megjelenés genetikai kiválasztása is nyilvánvaló volt, különösen az utóbbi generációkban.

"Ellentétben sok más háziasított emlőssel, akiket táplálékra, terelésre, vadászatra vagy biztonságra tenyésztettek, a 30-40 macskafajta nagy része nemrégiben, az elmúlt 150 évben jött létre, elsősorban az esztétikai, nem pedig a funkcionális tulajdonságokra való szelekció miatt" - mondta a tanulmány.

Például a birmani macskafajta valószínűleg kifejlesztette a jellegzetes fehér mancsait, mert az emberek úgy döntöttek, hogy ugyanolyan kinézetű macskákat tenyésztenek. A véletlenszerű macskapopulációban a kesztyűs mintához vezető gének csak a macskafélék körülbelül 10 százalékában láthatók.

Macskák, mint jótékony rágcsálóirtók

Körülbelül 600 millió macska létezik a Földön. A legkorábbi régészeti bizonyíték arra, hogy az emberekkel együtt élő macskák 9, 500 évre nyúlnak vissza a mediterrán Ciprus szigetén.

A macskák, mint háziállatok régészeti bizonyítékát Kínában is megtalálták már 5000 évvel ezelőtt.

Úgy gondolják, hogy a macskák a történelem mezőgazdasági időszakaiban az emberek mindennapjaiba jutottak, amikor a rágcsálók és kártevők gyilkosaként végzett munkájukat nagyra értékelték volna.

"A legtöbb macskát valószínűleg rágcsálók elleni védekezés céljából tenyésztették, és csak később pigmentáció miatt" - mondta Michael Montague, a tanulmány társszerzője az AFP-nek küldött e-mailben.

"Bizonyos értelemben a szelídségnek a vadmacska és a házimacska közötti kezdeti viselkedési különbségek egyikének kell lennie, és talán a háziasítás legfőbb mozgatórugójának kell lennie."